Szenzoros gyerek? A szenzorosság okai és jelei

Merülj el a szenzoros gyerekek világában! Ismerd meg a szenzoros érzékenység okait és jeleit, hogy jobban megérthesd őket. Minden az SPD-ről.
szenzoros gyerek viselkedési mintái

Egyes gyerekek számára a mindennapi ingerek, mint a hangok, fények vagy a ruhák érintése egészen más élményt jelentenek, mint a többség számára. Ők lehetnek „szenzoros gyerekek”, akiknél az érzékszervi információk feldolgozása eltér a megszokottól. Ez az eltérés okozhat érzékenységet, túlreagálást vagy éppen ingerek keresését. A szenzoros integrációs eltérés (SPD) során a központi idegrendszer nem tudja megfelelően feldolgozni és összerendezni a különböző érzékszervi ingereket. Ezek kihívásokat jelenthetnek a gyermek számára a tanulásban, viselkedésben és a szociális helyzetekben egyaránt. 

Az SPD jelentése: mi az a szenzoros integrációs zavar?

A szenzoros feldolgozási eltérés (SPD) egy neurológiai sajátosság, amely során a központi idegrendszer nem képes megfelelően értelmezni és feldolgozni a beérkező érzékszervi ingereket. Ez a másfajta szenzoros feldolgozás különböző módokon befolyásolhatja a gyermek érzékelését és reakcióit, és gyakran hatással van a tanulási képességekre, a viselkedésre és a mozgáskoordinációra is.

Az SPD különböző formákban jelenhet meg:

  1. Érzékszervi modulációs eltérés: A gyermek túlérzékenyen, alul érzékenyen reagálhat bizonyos ingerekre, vagy akár folyamatosan keresi azokat.
  2. Érzékszervi alapú motoros eltérés: Az egyensúly és a testhelyzet érzékelése nehezített, ezért a mozgáskoordináció is támogatást igényelhet. Ez gyakori ügyetlenséget és koordinációs nehézségeket okoz.
  3. Érzékszervi diszkriminációs eltérés: Az ingerek pontos értelmezésében okoz nehézséget, például a formák, hangok vagy tapintási ingerek megkülönböztetése terén.

Bár az SPD gyakran átfedést mutat más állapotokkal – például autizmus spektrum zavarral, ADHD-val vagy tanulási nehézségekkel –, fontos tudni, hogy a szenzoros feldolgozási eltérés önálló probléma is lehet.

Az SPD tünetei rendkívül sokfélék, például:

  • különböző textúrájú ruhák, ételek vagy érintések kerülése,
  • zajokra, fényekre adott túlzott vagy hiányzó reakciók,
  • mozgásos tevékenységek nehezítettsége, ügyetlenkedés.

A nehézségek eredete sok esetben örökletes, de fejlődési akadályok, korai idegrendszeri éretlenség vagy gyermekkori trauma is állhat a háttérben. Mivel az SPD az alapvető idegrendszeri működésben okoz eltérést, a tünetek idővel nem múlnak el maguktól, viszont megfelelő terápiával jelentősen enyhíthetők.

Miért fontos a mielőbbi felismerés?
Ha a szenzoros feldolgozási eltérést nem kezelik időben, az tanulási nehézségekhez, viselkedési problémákhoz és akár szociális elszigetelődéshez is vezethet. A fejlesztések közé tartoznak például a szenzoros terápiák (TSMT, DSZIT), amelyek az idegrendszer érlelésével segítik elő a tünetek csökkentését.

A szülők gyanúja gyakran kulcsfontosságú, hiszen ők azok, akik először észreveszik, hogy „valami más” a gyermek viselkedésében vagy fejlődésében. A korai diagnózis és a személyre szabott fejlesztés lehet a kulcs a gyermek életminőségének javításához.

gyermek szenzoros feldolgozási zavarral

A szenzoros érzékenység okai

  • Veleszületett idegrendszeri eltérés: Az agy bizonyos területei nem megfelelően dolgozzák fel az érzékszervi ingereket.
  • Genetikai háttér, öröklődés: Gyakori, hogy családi halmozódás figyelhető meg.
  • Prenatális (méhen belüli) tényezők: Az anyaméhben bekövetkező toxikus ártalmak, például dohányzás vagy egyéb káros környezeti hatások.
  • Korai gyermekkori trauma: Erős érzelmi stressz vagy családi konfliktusok hozzájárulhatnak a szenzoros érzékenység kialakulásához.
  • Csecsemőkori reflexek fennmaradása: Ha a primitív reflexek nem integrálódnak megfelelő időben, akadályozhatják az idegrendszeri fejlődést.
  • Megkésett vagy eltérő fejlődés: Például izomtónus-problémák, evési vagy mozgásfejlődési zavarok.
  • Neurológiai fejlődési eltérések: Az érzékelő rendszerek fejlődése elakad, ami később magasabb funkciókra is hatással van.

Ezek a tényezők önállóan vagy kombinációban is hozzájárulhatnak a szenzoros feldolgozási sajátosságok kialakulásához.

A szenzorosság tünetei

Túlérzékenység az ingerekre:

  • Hangokra: zavarják az éles zajok (pl. porszívó, sziréna) irritációt, ijedtséget vagy szorongást okoznak.
  • Fényekre: erős vagy villódzó fény zavaró lehet.
  • Ruhák érintésére: címkék, varrások kellemetlenek, viselhetetlenek.
  • Nem szeret mezítláb lenni.

Ingerkeresés vagy ingerkerülés:

  • Egyes gyerekek folyamatosan keresik az ingereket (pl. szeretnek ugrálni, pörögni, érintéseket provokálni).
  • Mások kerülik az ingereket (pl. nem szeretnek ölelkezni, visszahúzódnak zsúfolt helyeken, nem szeretik a simogatást, nem szeretik a hajmosást és fésülködést).

Mozgásbeli tünetek:

  • Ügyetlenség: gyakori elesés, egyensúlyzavar (pl. Nehezen tanul meg biciklizni), nehézségek a finommotorikában (pl. írás, gombolás).
  • Testérzékelési eltérések: nehezen becsülik meg a mozgásaik erejét vagy irányát.

Evési problémák:

  • Válogatósak: bizonyos ízeket, ételek állagát elutasítják
  • Túlzott érzékenység a szagokra: erős illatok undort vagy hányingert válthatnak ki.

Viselkedési kihívások:

  • Hirtelen, „indokolatlannak” tűnő dühkitörések vagy sírás, amelyeket nehéz megnyugtatni.
  • Fáradékonyság vagy ingerlékenység az érzékszervi túlterheléstől.
  • Szociális visszahúzódás: kerülik a társas helyzeteket a túl sok inger miatt.

Koncentrációs nehézségek:

  • A környezet ingerei könnyen elterelik a figyelmüket (pl. tantermi zajok).
  • Nyugtalanság, állandó „mozgásigény” tanulás közben.

Ezek a tünetek egyénenként eltérő formában és intenzitással jelentkezhetnek. Megnehezíthetik a mindennapi tevékenységeket, a tanulást és a szociális kapcsolatok kialakítását.

a gyermeken látszik, hogy mit jelent a szenzorosság, mik a szenzoros integrációs zavar jelei

Hogyan viselkedjünk az ingerkereső szenzoros gyerekekkel?

Biztosítsunk megfelelő ingereket:

  • Engedjük, hogy ugráljon, pörögjön vagy fusson biztonságos környezetben.
  • Adjunk neki lehetőséget érintésre, pl. különböző anyagú tárgyakkal játszani.

Irányított mozgáslehetőségek:

  • Szervezzünk strukturált tevékenységeket, mint például hintázás, trambulinozás vagy akadálypályák.
  • Mozgásos játékokkal vezessük le az energiáját (pl. labdázás, tornázás).

Érzékszervi játékok és eszközök:

  • Adjunk olyan játékokat, amelyek kielégítik az ingerigényt (pl. gyurma, homok, kinetikus homok, taktilis labdák).
  • Használjunk nehezített takarót vagy párnát, amely segíthet a nyugtatásban.

Határok és szabályok kijelölése:

  • Fontos, hogy megtanulja, milyen környezetben, milyen formában kereshet ingereket.
  • Tereljük a viselkedését elfogadható irányba (pl. ugrálás szobai trambulinon, nem a kanapén).

Nyugodt hozzáállás:

  • Legyünk türelmesek, és próbáljuk megérteni, hogy a gyermek viselkedése nem rosszaság, hanem igény az érzékszervi ingerekre.
  • Dicsérjük meg, amikor sikerül kontrolláltan levezetnie az energiáit.

A cél, hogy segítsük a gyermeket a megfelelő ingerek megtalálásában, miközben a környezetet is biztonságossá tesszük.

Gyógytorna terápiák szenzoros gyerekekkel – mit javaslunk?

Érdemes akár szenzoros terápiával foglalkozó gyógytornász, de más szakterületről jövő, szenzoros terápiával foglalkozó szakember segítségét kikérni. 

Amiben egy szenzoros terápiával foglalkozó szakember segíthet: 

Egyéni mozgásfejlesztés: A gyógytorna segíthet a mozgáskoordináció, egyensúly és testtudat fejlesztésében, ami a szenzoros gyerekek számára különösen fontos.

Szenzoros terápiák: A foglalkozások során a gyermek érzékelését és idegrendszeri működését támogatják (pl. hintázás, labdás gyakorlatok, talajtorna).

Strukturált és játékos feladatok: A gyakorlatokat játékosan, a gyermek igényeihez igazítva végzik, hogy motivált maradjon és pozitív élményeket szerezzen.

Mozgásos inger biztosítása: A terápia során lehetőség van intenzív, de irányított mozgásra, ami segít az ingerkereső gyerekek energiájának levezetésében.

Komplex fejlesztés: A gyógytorna nemcsak a fizikai képességeket javítja, hanem támogatja a figyelmet, a viselkedés szabályozását és a szociális fejlődést is.

A megfelelő terápiák rendszeres alkalmazása segít a gyermeknek jobban kezelni a szenzoros ingereket és fejleszteni a mozgásos képességeit.

Olyan fejlesztő módszerek, mint a DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) és a TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning), kifejezetten a szenzoros feldolgozási nehézségek kezelésére irányulnak. Ezek a terápiák segítenek a gyermek érzékelési és mozgásos kihívásainak enyhítésében, játékos, célzott gyakorlatokkal.

További cikkeink