A szülők gyakran aggódni kezdenek, ha azt látják, hogy gyermekük állandóan lábujjhegyen jár. Ilyenkor az első lépés általában az internetes keresés, amely sok esetben az autizmus témájához vezeti őket. De vajon valóban aggodalomra ad okot ez a jelenség? Segítünk feltárni, hogy mi állhat a lábujjhegyen járás hátterében, és mikor indokolt szakemberhez fordulni.
Mi az az autizmus?
Az autizmus spektrumzavar egy neurológiai és fejlődési eltérés, amely hatással van az interakcióra, kommunikációra, tanulásra és viselkedésre. A diagnózis megbízhatóan 3 éves kor után állapítható meg, de már a gyermek életének első két évében megjelenhetnek a tünetek. Az autizmus spektrum elnevezés arra utal, hogy a tünetek típusa és súlyossága változatos lehet. Van, akinél csak kisebb kommunikációs nehézségek jelennek meg, míg másoknál komolyabb eltérések is felmerülhetnek, amelyek a mindennapi életet is befolyásolják.
Az autizmus nem egy „probléma”, amitől félni kellene. Bár valóban kihívást jelenthet a mindennapokban, megfelelő fejlesztéssel és szakember segítségével jelentősen javítható az életminőség és a társas kapcsolatok. Sokan azonban túl korán megijednek, ha a gyermekük esetleg szokatlan viselkedést mutat, például lábujjhegyen jár.
Fontos megérteni, hogy a lábujjhegyen járás önmagában nem utal autizmusra, és nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni. Az autizmus felismerése szakember feladata, és sokkal több kritériumnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy ilyen diagnózist felállítsanak. Érdemes tehát megnyugodni, tájékozódni, és ha kérdés merül fel, mindig szakértő segítségét kérni.
Mi tekinthető lábujjhegyezésnek?
A lábujjhegyen járás az a járási forma, amikor a gyermek a lábujjain vagy a lábfejének elülső részén halad, anélkül, hogy a sarkai érintkeznének a talajjal. A lábujjhegyen járás viszonylag gyakori jelenség a gyermekeknél, különösen a járástanulás korai szakaszában. A lábujjhegyezés a tipikus fejlődésmenet részét képezi. Engelbert és munkatársai (2011) szerint a gyerekek körülbelül 12%-ánál fordul elő lábujjhegyezés.
A legtöbb gyermek 2 éves korára kinövi ezt a szokást, 3 éves kor után azonban mozgásszervi vagy neurológiai eltérésre utalhat. Ilyen esetben már érdemes szakemberhez fordulni és orvosi kivizsgálást kérni.
A lábujjhegyen járás okai
Ahogy fentebb már írtuk, sok esetben a lábujjhegyen járást és állást a mozgástanulás kezdetén elfogadhatónak tekinthetjük.
A lábujjhegyen állás
- fejlődést biztosít a szenzomotoros rendszer és az egyensúly terén,
- javítja az izmok tónusát,
- hozzájárulhat a reflexek integrálódásához.
Normál álláskor a sarok, a nagylábujj és a kislábujj lábközépcsontok feje érintkezik a talajjal, míg járáskor a sarok érkezik le először. Ha a gyermek lábujjhegyen áll vagy jár, ez az ugrálás tanulása során is megjelenhet.
Figyelemfelhívó lehet azonban a lábujjhegyezés 3 éves kor után, ekkor a leggyakoribb problémák lehetnek:
- Achilles-ín rövidülése: Ez az ín összeköti a lábszár hátsó-alsó izmait a sarokcsont hátsó részével. Ha túl rövid, megakadályozhatja, hogy a sarkak érintsék a talajt.
- Cerebrális Parézis: A lábujjhegyen járás olyan mozgási zavarok következménye lehet, amelyek az izomtónust vagy a testtartást befolyásolják. Ezek a zavarok az agy fejlődésének rendellenességeiből vagy sérüléseiből adódnak.
- Izomdisztrófia: E betegség esetén a lábujjhegyen járás előfordulhat, mivel az izomrostok idővel károsodnak és gyengülnek. Ha a gyermek eleinte normálisan járt, a diagnózis valószínűbbé válhat.
- Autizmus: Az autizmussal élő gyermekeknél nehézségek adódhatnak az ingerek feldolgozásában. A tapintási érzékenység és a vizuális torzulások miatt lábujjhegyen járhatnak, hogy reagáljanak az őket körülvevő ingerekre.
- Idegrendszeri éretlenség, helytelen reflexintegrálódás.
- Propriocepció, saját testérzékelés zavara: Ha a gyermek izmainak és ízületeinek hely- és helyzetérzékelése csökken, akkor megpróbálja kompenzálni ezt a hiányt azzal, hogy lábujjhegyen jár, így keresve a megfelelő ingereket.
- Szenzoros érzékenység: taktilis, azaz a tapintásos ingerek feldolgozásának nehezítettsége.
- Koordinációs probléma: Ez a probléma a mozgások összeszervezésével és végrehajtásával kapcsolatos. Ha a gyermek nem képes jól koordinálni a mozgásait, gyakran lábujjhegyen járhat, mert nem érzékeli a testtartását, ami a normál járás következménye lenne.
A lábujjhegyen járás autizmust jelent?
A lábujjhegyezés tehát gyakori jelenség a gyermekeknél, különösen a járástanulás korai szakaszában, és nem feltétlenül azt jelzi, hogy a gyermek autista. A lábujjhegyen járásnak sokféle oka lehet, például a mozgás fejlődésének normális fázisai vagy izom- és idegrendszeri problémák. Sok esetben azonban a lábujjhegyen járás csak egy átmeneti jelenség, ami a gyermek növekedésével magától elmúlik.
Bár a lábujjhegyezés autista gyermekeknél is előfordulhat, ez nem jelent automatikusan diagnózist. Az autizmus spektrumzavar sokkal összetettebb, és számos más tünet is megjelenhet, mint például a kommunikációs nehézségek vagy a szociális interakciók problémái. Ezért, ha egy gyermek lábujjhegyen jár, a szülőknek érdemes további szempontokat figyelembe venniük, és szakemberhez fordulniuk a pontos diagnózis érdekében.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Fentebb leírtuk, hogy a lábujjhegyezés hátterében több ok is állhat, ezért fontos megérteni, mikor érdemes orvoshoz, illetve gyógytornászhoz fordulni.
Orvoshoz érdemes fordulni, ha a gyermek soha nem érinti a sarkait a talajhoz. Ez a jelenség utalhat mozgásszervi problémákra, amelyek további szűrést és kivizsgálást igényelnek. Ha a gyermek egy lépésnél sem képes a sarkait leérinteni, akkor ortopédiai vizsgálat szükséges.
Gyógytornászhoz érdemes menni, ha a lábujjhegyezés aszimmetrikusan fordul elő: ha a gyermek gyakran áll lábujjhegyen, de normálisan is képes járni. Ez a jelenség gyakran utalhat idegrendszeri éretlenségre, és a terapeuta segíthet a gyermek mozgásának koordinálásában és fejlesztésében.
Javasolt terápia
A terápiás lehetőségek széles spektrumot ölelnek fel. A gyógytorna segíthet a mozgásfejlődés támogatásában:
- izmok erősítésével és a feszes izmok nyújtásával a helyes testtartás és járás kialakítása
- propriocepció fejlesztésével a mozgások tudatosabb szabályozása
- szenzoros integráció segítségével a különböző érzékszervi ingerek feldolgozása
- járáskorrekció, járásminta javítása
- funkcionális mozgásminták fejlesztése
Ortopédiai problémák esetén segédeszköz használata ajánlott a megfelelő korrekció fenntartásához. Neurológiai kórképek esetén sebészeti beavatkozásokra, botoxkezelésekre vagy sorozatgipszeléses technikákra is szükség lehet.
Ezek a terápiák a kiváltó okoktól függően változhatnak, de a közös cél mindig a gyermek mozgásának és életminőségének javítása. Az időben történő szakmai beavatkozás segíthet a problémák kezelésében és a fejlődés támogatásában.
